Utoljára Proust érezhetett ilyet, amikor beleharapott a madeleine süteményébe. Nekem még bele sem kellett harapnom, elég volt beleszagolnom a zacskóba, és a tömény pipadohányillat visszarepített az időben, a kádárizmus dohányboltjainak ikonikus feelingjébe.

Hogy lehet egy gumicukornak a cherrys Borkum Riff pipadohányra hajazó illata? A kémia, úgy tűnik, csodákra képes a Haribo vegykonyhájában.

 

Az illat hordozói ezúttal aprócska erdei koboldok, kétféle ízesítésben. A zöld szagos müge, a piros málna. Bár a müge szagos, a zöld kis szellem nem az. Olyan visszafogott az illata, hogy képtelen lennék leírni, mit érzek. Önmagában az íze sem robban a szájban, valami zöld jelleg van benne, amit fokoz egy kis citrusos vonal. A málna viszont bombasztikus.

Az igazi hatást úgy éri el, ha egyszerre zöldet és pirosat is veszünk a szánkba, a szagos müge akkor fejti  hatását, fűszeressé fokozza az ízképet. Az eredeti növénynek amúgy görcsoldó és idegnyugtató hatása van. Gumicukor esetében már maga a rágás is hasonló eredményt produkál.

Az állaga közel tökéletes, al dente, ahogy az olasz mondaná. Utóíze kellemesen savanykás, és az átlagosnál hosszabb ideig megmarad a szájban.

10/8